Egy meglepően napsütéses november eleji osziórán kezdődött minden. Ekkor jelentette be az oszi, hogy mi, nyolcadikosok fogjuk megszervezni az idei csibebált az ötödikeseknek.

A reakció valami ilyesmi volt: Oké, megszervezzük! De mi az a csibebál?
Mi ugyanis még ahhoz a szerencsétlen generációhoz tartozunk, akik anno nem voltak csibék. Mi a lehető legunalmasabb módon egész egyszerűen csak ötödikesek voltunk, csibebál nélkül. Ezen viszont kénytelenek voltunk túllépni, és megalkotni azt a valamit, ami szerintünk a csibebál. Már a téma kiválasztása is nehéz volt. Végül a Harry Potter mellett döntöttünk, mert „azt mindenki ismeri”, „mindenki szereti” és (nem utolsó sorban) „könnyű ebben a témában feladatokat kitalálni”.

A csibebált egy egész csibehét előzte meg, az ötödikeseknek minden nap feladatokat kellett teljesíteniük. 4 csapatra voltak osztva (Griffendél, Mardekár, Hugrabug, Hollóhát). Hétfőn apáczais diákokat találtak meg fénykép alapján, rejtvényt fejtettek és a rejtvény megoldásaként kijött dalt elénekelték a IX C-nek. A nap (sőt, sok csibe szerint a hét) fénypontja a szabadulószoba volt. Egyikük később így emlékezett vissza erre: „Az egész héten az volt a legjobb, mikor a nyolcadikosok bezártak minket az öltözőbe.” A nap végén megkapták a Bölcsek Kövét. Kedden kincskeresést rendeztünk nekik. Párokban mentek, minden helyszínen találtak egy szótöredéket. Ezeket összerakva tudták meg, hol őrzik a Tűz Serlegét. A rejtekhely a tanári mosdó volt, az őr pedig Fincicki Noémi tanárnő, aki a felejthetetlen Hisztis Myrtle alakításával nagy hatást tett a csibékre. Szerdán Harry Potter témájú fotót/szelfit készítettek (a kedvencünk az a kreatív csapat volt, aki nemes egyszerűséggel lefényképezte a csibebálos plakátot), keresztrejtvényt fejtettek, fogalmazást írtak arról, hogy mi lenne a patrónusuk vagy arról, hogy milyen tantárgyat kéne még tanítani a Roxfortban. A nap végén kaptak egy emlékekkel, esetünkben csillámporral teli üvegcsét. Csütörtökön apáczais diákokkal ismerkedtek meg, pillecukros kihívást teljesítettek, csapatjátékoztak és bizalomjátékoztak: párokban kellett végigmenniük az akadálypályán, úgy, hogy egyikük szeme be volt kötve. A jutalmuk egy főnixtoll volt. Pénteken „mini sportnapjuk” volt: fociztak és zászlóztak. Délután jött a „lényeg”, maga a csibebál (vagy ahogy az ötödikesek nevezték: csürkemulatság). Mindenki Harry Potteres jelmezben jött. Első feladatuk az volt, hogy bemutatkozzanak és bemutassák a csapatukat. A második egy kvíz volt, ezen a ponton ragadt át a csibék lelkesedése ránk is. Ha nem vagyunk komoly nyolcadikosok, akik mellesleg szervezők is, valószínűleg mi is bekiabáljuk a válaszokat. A harmadik feladatuk activity volt, annyi nehezítéssel, hogy csak mutogatni meg rajzolni volt szabad. Komoly kihívásnak bizonyult elmutogatni az üstöt és lerajzolni a fúriafűzet. Negyedik feladatuk, egyben az én személyes kedvencem, szinkronizálás volt. Minden csapatnak levetítettünk egy jelenetet némán, nekik kellett szöveget kitalálni hozzá, megadott szavakat felhasználva. Hogyan lehet beleszőni egy dementortámadásba a „tollseprű”-t? Hát Harry, Ron és Hermione első találkozásába az „unikornis”-t? Nos, az ötödikeseknek ez is sikerült. Utolsó feladatuk a házuk himnuszának megírása és eléneklése volt, megadott műfajban. A versenyen a pontkirály a Griffendél, a szinkronkirály a Hollóhát, a jelmezkirály a Mardekár, a kvízkirály pedig a Hugrabug lett. Gratulálunk, csibék!

Akkor végülis mi a csibebál? A pontos, szótárba illő definícióját még most sem tudjuk. Nekünk mindenesetre munkát, ötletelést, rengeteg nevetést és 30 csibényi pozitív megerősítést jelent.