Az Apáczai líceum diáklapja

Mi is az a diáktanács? Mire jó a diáktanács? Mi a feladata a diáktanácsnak? Megannyi kérdés, rejtély kering a diákszervezetek mivoltáról tanárok és diákok körében is.

Szerintem ezek a kérdések nem maradhatnak megválaszolatlanul, így megkértem Csüdöm Henriettát (a továbbiakban Heni), Bede Imolát (a továbbiakban Imó) és Târnăvean Anamaria-t (a továbbiakban Annuz), a diáktanács elnökégének három gráciáját, hogy beszéljenek a diáktanácsról, mivoltáról, feladatairól.

Mikor, miért kezdett el érdekelni a DT?

Annuz: A mi gólyatáborunk volt az az alkalom, amely bepillantást nyújtott egy diákszervezet életébe, feladataiba, stb. Abban a pillanatban magával ragadott.

Heni: Eleinte nem tudtam, hogy mi a diáktanács feladata, ám ismerőseim hatására csatlakoztam és éreztem, hogy egy közösség tagjává válltam. Ez a közösség a mai napig ottart.

Imó: Idősebb diákok ajánlgatták és meséltek a DT-ről, majd a gólyatábort követően éreztem, hogy ott a helyem.

Hogyan lettetek ti az elnökség?

Heni: Tizedik osztály közepén sor került egy küldött-gyűlésre, amely keretén belül a líceumi osztályokból két-két ember kellett jelen legyen. Imola szavazott, én megfigyelő voltam. Egyik pillanatban észrevettem, hogy a nevem felkerült a táblára. Az eredmény kihirdetése után szükségem volt egy tíz percre, hogy át tudjam gondolni, hogy képes leszek-e betölteni egy akkora felelősséggel rendelkező posztot, mint az elnöki. Végül elfogadtam, mivel tudtam, hogy Imola mellettem lesz s csak kitalálunk valamit ketten. Az első hetekben iszonyúan féltem, és el sem hittem, hogy valóban én lettem az elnök. Valószínűleg a rengeteg támogatás volt az a faktor, ami segített legyőzni ezt a félelmet s bizonytalanságot.

Imó: Henihez hasonlóan, bementem szavazni, majd kijöttem elnökségi tagként. A félelem is hasonló méretekben élt bennem, viszont a remek csapat támogatása és odaadó munkája segített beleszokni a hirtelen megszerzett pozícióhoz.

Annuz: Én nagyjából három hete vagyok elnökségi tag és ennek elmondhatatlanul örülök. A megválasztásom napján, frissen műtött foggal kellett beszédet mondanom, ami nem volt egy sétagalopp, viszont a beszédem tetszett az embereknek, én pedig alig várom, hogy szembenézzek a DT vezetésének kihívásaival.

Mi a feladata egy Diáktanács elnökségének?

Imó: Nagyon fontos, hogy a tanárok részéről érkező információkat, kéréseket úgy továbbítsuk a diákok és a diáktanács tagjai felé, hogy megértsék, elfogadják azokat. Gyakorlatilag próbálunk hidat képezni a tanárság s a diákság között.

Heni: Ezen kívül fontos tudatában lenni annak, hogy mi képviseljük az iskola diákságát a tanárok előtt,  így elsősorban a diákok kéréseit, kérdéseit kell továbbítanunk feléjük a megfelelő módon.

Elnökségetek kezdete a DT szempontjából elég sötét korszakra tehető, amikor a tanárok és diáktanács közti viszony enyhén szólva is puskaporos volt. Hogyan tudtátok kezelni ezt a helyzetet?

Imó: Be kellett látnunk, hogy nem állhatunk élben a tanári karral egész évben. Közös munkára volt szükség és arra, hogy belássuk azt, hogy mi sem voltunk tökéletesek, és azt is, hogy hibáztunk. Tudtuk, hogy csak akkor rendeződhet ez a konfliktus, ha mindkét fél belátja, hogy hibázott. Ez pedig megtörtént.

Heni: Számomra a minket megelőző elnökség munkássága példaértékű volt. Amikor megválasztottak, akkor folyamatosan attól féltem, hogy nem leszek képes megőrizni a diáktanács minőségét. Rövid időn belül rájöttem, hogy ahhoz, hogy sikerüljön megőrizni a Diáktanács minőségét, helyre kell hozni a DT tanárokkal való viszonyát.

Mekkorának érzitek az elnökséggel járó felelősséget?

Annuz: A felelősség nagy, hiszen mi vagyunk a diákság hangja, emiatt fontos, hogy a tanárok komolyan vegyenek minket. Amennyiben a viselkedésünk, tanulmányi eredményeink nem megfelelőek, képtelenek leszünk megfelelően kommunikálni a tanárokkal.

Heni: Úgy gondolom, hogy nem csak DT elnökségére, hanem az egész tagságra nagyobb felelősség nehezedik, hiszen mi reprezentáljuk a diákságot, így tanulmányi és magaviseleti téren is elöl kell járjuk.

Vannak folytonosan előjövő problémák egy-egy munkafolyamat során?

Imó: Természetesen vannak (nevet). Szerintem az egyik legfőbb probléma az, hogy úgy a tanárok, mint a diákok köreiben olyan személyek vannak jelen, akik nem szeretnének hozzájárulni a jó tanár-diák kapcsolathoz.

Heni: Szerintem a legfőbb probléma az egyes tanárok és egyes diákok hozzáállásával van. Sok tanár egy rossz tapasztalat vagy csak pletyka alapján elítéli, megveti a diáktanácsot, sok diák pedig egyszerűen felelőtlen és nem gondol arra, hogy a tettei, megszólalásai milyen kihatással lehetnek rá vagy a társaira.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Heni: Mindenképpen több rendezvényt szeretnénk szervezni a líceumi osztályoknak, mivel az elmúlt években ezekből igen kevés volt. Persze nagyon fontosnak tartjuk a kisebb osztályok foglalkoztatását, így az nekik szervezett rendezvényekből sem lesz kevesebb.

Imó: A liciseknek szervezett rendezvények fő célja az, hogy egy erős, összetartó közösséget formáljunk az osztályok között. Mert heti öt napból hét-nyolc órát iskolában töltünk, miért ne telhetne jól az a rengeteg idő?