Az Apáczai líceum diáklapja

Íme, véget ért az ősz. Lassacskán már csak bentről, takaró alól nézünk ki a sorvadó helóvíni töklámpásra, amelyet kint felejtettünk az ablakpárkányon (ha anyuci ki nem dobta már).

Tény és való, hogy ez a tél sem lesz már olyan, mint régebb volt. Egyelőre úgy tűnik, hogy februárig nem lesz nagy hó (s az elkövetkezendő évek sem túl fényesek). Nem mintha túlságosan kellemes lenne olyan körülmények között suliba indulni (tocs-tocs-tocs), viszont szánkozni jó. 😞
Reméljünk nem teljesül be a 11.A-ban terjengő vicc:

Majd szülinapomkor megyünk egyet szánkózni!

-Antal Brigitta, született Július 4.-én

Addig is itt található néhány iromány, amelyet egyik vagy másik bátrabb diákunk nyújtott be a Világnégyzet szerkesztőségének. Van, amelyik az elmúlt évszakról idéz emlékekeket, de van olyan is, mely egy idealizált változatát mutatja be az elkövetkezendőnek.


Az élet nem könnyű háború...

Az élet nem könnyű háború,
De csendesen el kell viselni,
Mily könnyet hullatott e világ,
Ember ezt nem értheti:

Isten a hadvezér s mi állunk
mögötte
Védjük, óvjuk egymást vállt
vállnak vetve.

Békére szomjazva állunk csatába,
mert az élet rabjává vállva
Eltűnik a szabadság fogalma
számunkra.
Élünk, mert élnünk kell,
Nem hiába vagyunk,
Mint csak egy röpke pillanat:
élünk s meghalunk.

Járom az utamat, de sosem lesz vége,
Míg egyszer megállok s felnézek az égre,
Nem látok semmit, csak megyek tovább,
nem fordulok hátra,
Folytatom utamat, soha
meg nem állva!

Hív valami, magához szólít,
Egy érzés van bennem, mi egyre szorít,
Elfáradtam... fázom és reszketek,
Akik gyermekek voltak, már mind felnőttek.

-Kun Brigitta-Boglárka


Idővel

Idővel minden kiderül.
A köd átláthatóvá válik,
A felhők elvonulnak,
Egy másik világba, el,
És vissza - nem térnek.
Leperegnek,
Esővé válnak,
Lehullanak a válladra,
S már nem félsz tőlük.
Mert idővel megtudod az igazat.

Sötét erdők sűrűjét felváltja
Egyetlen fa
És egyetlen érzés,
A fa kitűnik a tömegből,
S az érzés felszabadul.
Borult égből világosság lesz.
Mert idővel minden kivilágosodik.

És a csalódottságot apró
Örömök váltják fel,
Bánat helyett tiszta öröm születik.
S a csiszolatlan gyémánt is
Kitisztul, megcsiszolódik.
Mert idővel minden tisztává válik,
És minden megmutatja igaz valóját.

Ősz

Falevelek hullnak a földre,
Sárgák, vörösek, barnák,
Árny befesti hosszú haját,
Előbújik az év szépsége:
Ősz.

Ég mennyezete most kék,
Tiszta, csodálatos, élénk.
Képzelődések, észrevétlen
Járunk a sárban, lábunk mezítelen,
Lépünk az őszi levéltakarón,
És közben tisztulunk megnyugvón...

Gondolataink színeken suhannak át,
A természet bennünk van, érezzük már.
S áthat e mindenség nyugalma,
Tudjuk: ez itt és most a Nirvána.

-Halászy Kamilla


A Próba

Mindenki azt mondja,mi lennénk a tökéletes páros.
De jobb, hogy a valóságról nem tud a város.
Nem tudják hányszor veszünk össze,
Nem tudják hányszor törsz szét, ezerbe.

De ezek, mind csak üzenetben vannak,
A valóságban, ezek rejtve vannak.
Próbáljuk elrejteni a fájdalmas igazságot,
Nem akarjuk,hogy megtudják a szörnyű valóságot.

Igen,tudják, hogy mostanában folyton veszekedünk,
De ha találkozunk,hirtelen kedvesek leszünk.
Oly furcsa, de ilyen ez az élet,
Nem telhetnek szenvedés nélkül az évek.

Mindenki azt hiszi, hogy tökéletesek lennénk,
De ez nem igaz, lehet, hogy nem illenénk.
Bár jó barátok vagyunk s mindent tudsz rólam,
Mégis olyan furcsa volna, ha ez az egész másképp volna.

Lehet,hogy én tévedtem mikor belédszerettem,
De lehet te tévedtél, mikor ezt nem vetted  figyelembe.
Talán ez az egész csak egy próba,
S a végén minden másképp folyna.

De ennek a próbának még közel sincs vége,
Most kezdődött el, messze még a vége!
De vajon,lesz erőnk átvészelni a próbát?
Vagy feladjuk, s találsz magadnak valaki mást?

Oly furcsa ez az egész helyzet,
A szívemben egyszer szeretet égett.
De mostmár, az utálat is ott fortyog,
Legbelül, hol a szeretet már inkább haldokol.

Lehet, hogy túl sokat akartam s kértem,
De gondoltam, barátok vagyunk s ott leszel nékem.
De mekkorát tévedtem! Akkorát mint még soha,
Te is egy ember vagy, összetörsz, sokezer darabba.

Tudod, lehet, hogy túl késő már,
Boldog akartam lenni, s ez volt az én hibám.
Az, hogy veled akartam boldog lenni,
De neked ott volt más s vele akartál menni.

Mosolyogva néztem végig boldogságodat,
Mikor vele voltál, arcod mintha ragyogott volna.
De utólag, rájöttél, csak kihasznált!
S az a sok idő feleslegessé vált.

De mostmár rájöttél, hogy tévedtél?
S az úton rossz irányba mentél?
Lehet,te akkor nem vetted észre,
De mindenki tudta, hogy nem lesz jó vége.

Lehet nem tudod vagy nem jöttél rá,
Vagy lehet, direkt nem figyelsz rám.
Lehet nem tudod vagy nem jöttél rá,
Hogy mennyire szeretlek téged igazán.

-Timis Balázsy Hanna Flóra


Hóvirág

Kertünkben még bóbiskol
A hóvirág,
Ébredéskor felölti
Az új ruhát.
Fehér bársony, zöld köpenyeg,
Király előtt így tisztelegj!

Jön a hó

Vándorol a falevél
Messze a világba.
Látja, hogy jön a tél,
Nem marad hiába.
Jön a hó, jön a hó,
A hideg, jeges takaró.

Télapó

Újra itt a Télapó,
Kedves, öreg nagyapó
Hoz nekünk most
Csokit s almát.
Ablakunkba kirakjuk,
A tiszta csizmát,
Kapunk tőle minden jót,
Piros almát, mogyorót.

Hóember

Hóember, hóember,
Legyen kint egy hóember!
Elkészült a teste, feje,
Fejére az orra, szeme.
Testére a gomb fekete,
Így néz ki a hóemberke.
Fejére még jön a kalap,
Szájának egy dió maradt.

Fenyőfa

Kertünkben áll
Egy délceg fenyőfa.
Sok tűlevelét
A földre szórja.
Zöldet, sárgát, barnát,
Mindenkinek szúrja a talpát.

Jégvirág

Éjjel a jégtündér
Járt a házunkban.
Ujjával jégvirágot
Rajzolt ablakunkra.

Kormos

Kiscicám Kormos,
Havat először lát most.
Havas lett ő, hófehér,
Csodaszép ez a kis tündér!

Téli hónapok

December, duci ez a hóember;
Január, fázik a hóban a jaguár;
Február, messze még a nyár.

Duci Mikulás

Colát iszik a Télapó,
S mondja néki Hóanyó:
-Meg fogsz hízni, nagyapó,
Nem lesz rád a bunda jó!
-Jaj, jaj, Hóanyó,
a cola sajnos nagyon jó!

Rénszarvas

Rénszarvas, rénszarvas,
Felém jön a rénszarvas,
Két nagy agancs,
Jó nagy fülek,
Mikulásnak segítenek.

Kályhák

Mi lesz ma ebédre?
-kérdezte a kályhagyerek.
-Faleves és fapörkölt,
Desszertnek meg fafagyi.
-válaszolt a kályhamami.

Gondolatok télen

Benn ülök, itt jó a meleg,
Szemem a kályhára mered.
Várom, hogy legyen nyár,
De a nyár nem jött,
Csak hideg szél fúj.
Iszom ezt a finom kakaót,
a szám csupa maszat volt.
Szeretem a telet,
s utálom a hideget!

Csóka

Kinn a csóka ül a fán,
S azt motyogja,
Kár, kár, kár,
hogy nincsen nyár.
Hova tűnt a nyár?
Most minden csupa sár!

Egy pár hópihe

Télapó megrázta szakállát,
Holleanyó felrázta párnáját.
Egy pár hópihe lehullott a földre,
Rövid volt a gyerekek öröme!

-Szász Zita Boglárka


Decemberi csodák

Szép az idő, csudajó,
mikor jön a télapó?

Most jön, most jön, mondják néked;
szép a mára váró ének.

Hó hullik, ó, fehér por,
édességnél nagy a sor.

Minden gyermek várva várja,
ablakokat Mikulás járja.

Eljön este, szép sötét éj,
gyermek álom színes és mély.

Míg a város aluszik,
minden csizma megtelik.

Reggel boldog gyermeklárma,
cipőkben édesség vár ma.

Jött Mikulás, itt van bizony,
ajándékhoz jó a viszony.

Hó hullik hát, immár újra,
csodaszán hajt égi útra.

Rénszarvas száll, mint a szó,
Csengőszó, csengőszó.

-Szakács-Korom Kriszta Blanka