Nem tudom, ki hogy van vele, de én baromi ijesztőnek éreztem a változást. No, nem az ilyen apró-cseprő változásokról beszélek, mint a hirtelen hajstílus-váltás, új kedvenc szín/állat/könyv/film satöbbi-satöbbi. Hanem a felnőtté válás zűrös kezdeti státuszáról.

Mivel abban az időben aligha voltam tudatos gondolkodó, csupán a félelem kezdett egyre inkább úrrá lenni rajtam. A probléma nem is ez volt, hanem az, hogy képtelen voltam beszélni erről a különös állapotról, képtelen voltam még önmagam számára is pontosan kifejezni, mi is történik velem. Több évbe is beletelt, mire tudatosítottam magamban, mi is okozta azt a valamikori irdatlan nagy, fojtogató félelmet.  

Abban a pillanatban, mikor először szólalt meg bennem a felismerés, enyhébb sokkos állapotba kerültem. Ez persze kívülről nemigen lehetett észrevehető. Érdekes módon a változás felismerése nem okozott változást bennem. Tulajdonképpen egy olyan felismerés volt, amivel akkoriban nem tudtam mit kezdeni.  

Olykor eszembe jutott, s ha volt hozzá időm és csendem, el is töprengtem rajta. "Hm, erről soha senki nem mesélt nekem. Nem mondták, milyen lesz átélni a változást, csak arról beszéltek, milyen más lesz minden utána. Hogy a változás jó esetben egyenlő egyfajta felvilágosodással." Ezek és hasonló gondolatok foglalkoztattak akkor. Mindezek mellett pedig az a kérdés, hogy ha a változás természetes, érdemes-e időt és energiát fordítani megvitatására. Érdemes-e úgymond személyes indíttatásúan megosztani egymással ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, megfigyeléseinket?  

Azt hiszem, a serdülőkori változás egyike a legalattomosabb változásoknak. Alattomos jellege pedig mérhetetlen fokozatosságában rejlik. Észre sem vesszük az olyan elemi szokások, mindennapi és nem mindennapi sémák megváltozását, mint a szüleink viszonyulása felénk, élet- és világszemléletünk, napi rutinunk, befolyásolhatóságunk stb., s ez mind csak jóval változásunk tudatosítása után merül fel bennünk.  

Remélem, néhányatoknak sikerült vagy sikerülni fog rácsodálkozni e kulcsfontosságú változás lenyűgöző dinamikájára, és elraktározzátok majd mint érdekes önkísérlet eredményét.  

P.S.
Természetesen sokaknak ez a kérdéskör eleve felesleges időpocsékolásnak tűnhet, és ezzel tisztában is vagyok. Nem vagyunk egyformák, más-más érdekeltségek vezérelnek bennünket, s ez így van rendjén. Azonban ha csak egy embert is elgondolkodtat ez az írás, én elértem a célom. ☺️

A változások nem egy pillanat alatt következnek be: egy fokozatos felfűtésű fürdőkádban akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.

Margaret Eleanor Atwood